Amit talán a legfontosabb tisztázni, hogy a NAV adóhatósága által folytatott ellenőrzések (jogkövetési vizsgálat, adóellenőrzés), és a NAV nyomozó hatósága által folytatott büntetőeljárások egymástól teljesen elkülönülnek, mind egymás után, mind egymás mellett folyamatban lehetnek.

Az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzésekről az érintettek mindig tudomást szereznek, az eljárás megindításáról megbízólevelet/tájékoztató levelet kapnak a hatóságtól. A büntetőeljárás ezzel szemben folyamatban lehet úgy is, hogy annak folyamatban létéről nem tudnak a potenciális gyanúsítottak.

A korábbi gyakorlat alapján egy-egy büntetőeljárást szinte mindig megelőzött egy jogkövetési vizsgálat/adóellenőrzés, azonban újabban erre egyre kisebb százalékban kerül sor. Ebből következően viszont egy ártalmatlannak tűnő jogkövetési vizsgálat esetén sem lehet legyinteni, hogy ez csak egy jogkövetési vizsgálat, tekintettel arra, hogy már folyamatban lehet a büntetőeljárás, és elképzelhető, hogy kifejezetten a nyomozó hatóság kezdeményezésére indul a jogkövetési vizsgálat, annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság – a büntetőeljárás folyamatban létéről mit sem sejtő személyeket - a jogkövetési vizsgálat során titokban megfigyelhesse, információkat gyűjthessen magatartásukról.

Természetesen még mindig nagy számban fordulnak elő olyan büntetőeljárások, melyek az adóhatóság jelzése/megállapítása nyomán indulnak, így annak igen csak nagy jelentősége lehet, hogy az adóhatóság mit állapít meg egy jogkövetési vizsgálat, adóellenőrzés során. A megállapításból, annak megszövegezéséből sok esetben már valószínűsíthető, hogy az adóhatóság élt-e jelzéssel a büntető szakterület felé.

Szintén kérdésként szokott felmerülni, hogy az egyik eljárás nem zárja-e ki a másikat, például ha adóellenőrzés keretében már megbüntettek valakit, akkor büntetőeljárás keretében is elítélhetik-e. Ezen kérdéskörre (ne bis in idem elv alkalmazása) a hazai joggyakorlat – többek között a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.589/2018/26. számú döntése - az alábbiakat munkálta ki.

A Kúria közigazgatási ügyekben folytatott gyakorlata szerint (Kúria Kfv.I.35.232/2015/. és különösen a Kfv.I.35.748/2015/5. ítéletei) az adóbírság az adóhiány represszív jellegű szankció, az a fizetendő adóhiányra és a reparatív jellegű késedelmi pótlékra halmozódó visszatartó célzatú jogkövetkezmény. Az adóbírság nem büntető jellege mellett szól az átváltoztatás lehetőségének hiánya. Az adóbírság csak pénzügyi formában hajtható be, végrehajtás alá vonható vagyon hiányában meghiúsul a behajtás. Összességében értékelve az adóbírság természetét megállapítható, hogy annak adóügyi eljárásban történő alkalmazása nem zárja ki a büntetőeljárás megindítását, és nem zárhatja ki a büntetőeljárásban alkalmazható legsúlyosabb szankciók igénybevételét. Mindez azonban nem zárja ki, hogy az arányosság nemzetközileg is elismert elvének megfelelően egy adóügyi bírsággal sújtott ügyben az adóbírsággal érintett személlyel szembeni büntetőjogi szankció alkalmazásánál a büntetés kiszabása során tekintettel kell lenni a már kiszabott adóbírságra is. (Hasonló következtetésre jutnak szakirodalmi álláspontok is: Láris Liliána - Harmati Judit - Kiss Árpád Lajos: Az adóbírság és a büntetőjogi szankció kapcsolata. Magyar Jog, 2018. április, 210-218. o.)

A Kúria 56. BKV állásfoglalásában III/9. pontjában kötelezettségként írja elő, hogy az elkövető javára kell értékelni, ha az okozott kárt vagy annak egy részét megtérítette, illetve az elkövetőt a bűncselekmény következtében a büntetőjogi hátrányokon kívül egyéb tényleges hátrányok is érték. Ezek a büntetés mellett külön is egyéni visszatartó hatást fejthetnek ki, indokolt azokat enyhítő körülményként értékelni. Ebből pedig az következik, hogyha közigazgatási eljárás során a kár, vagyoni hátrány megtérítésére kötelezték a terheltet és ő ezen eljárásban azt megtérítette, ezt a büntetőeljárásban figyelembe kell venni. Mindez azzal is járhat, hogy annak ellenére, hogyha van adat arra, hogy haszonszerzés céljából követte el a terhelt a bűncselekményt, a közigazgatási eljárásban kiszabott (és megfizetett) pénzbírságra figyelemmel, mégsem szab ki vele szemben pénzbüntetést, a Btk. 50. § (2) bekezdése ellenére, elkerülve a kétszeres vagyon elleni szankciót.

Ugyancsak figyelemmel kell lenni a kétszeres elvonás tilalmára a vagyonelkobzás alkalmazásával összefüggésben. A Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel vagyonelkobzás elrendelésének van helye mind az elkövető által a bűncselekmény elkövetése során, mind az azzal összefüggésben szerzett vagyonra. Ezen rendelkezés alapján a vagyonelkobzás intézkedés csak a ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás kapcsán alkalmazható. A vagyonelkobzás szempontjából vagyonszerzésnek tekintendő az is, ha a költségvetési csalás a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel függ össze, az elkövető vagyonának növekedését a bűncselekmény révén éri el vagy annak csökkenését fizetési kötelezettségének bűnös kijátszásával kerüli el. A költségvetési csalás elkövetése révén az elkövető vagy más személy, illetve valamely gazdasági társaság a költségvetési bevétel csökkenésével azonos mértékű vagyont szerez akkor is, ha vagyona ténylegesen gyarapodik, és akkor is, ha a fizetési kötelezettség elkerülésére tekintettel az nem csökken.

A Kúria BKV 95. számú állásfoglalása arra is utal, hogy költségvetési csalással összefüggő vagyonszerzést jelent az is, ha az elkövető a Btk. 396. § (6) bekezdésében meghatározott módon a jövedéki bevételt csökkenti. A BKV 95. számú állásfoglalás felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel akkor, ha a költségvetési bevétel kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik a vagyonnal gazdagodott a kiesett bevétel megfizetésére, a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény visszafizetésére, illetve a jóváhagyott céltól eltérően felhasznált pénzeszközök visszafizetésére már kötelezte, vagyonelkobzás alkalmazásának nincs helye. Amennyiben a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított bevételkiesés, jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény, illetve a jóváhagyott céltól eltérő felhasználás mértékét, az intézkedést az egyéb feltételek fennállása esetén a fennmaradó részre kell alkalmazni. Mindezekből az is következik, hogy a költségvetési csalás miatt indult büntetőeljárásokban a bíróság által megállapított tényállásnak szükségszerűen tartalmaznia kell a közigazgatási eljárásban a tettazonosság körében értékelhető eljárás adatait.

Így abban az esetben, ha ugyanazon cselekményért közigazgatási eljárásban a közigazgatási hatóság szankciót alkalmazott a terhelttel szemben, szükségszerűen rögzíteni kell ezen tényadatokat, és ha van adat rá, a közigazgatási eljárásban a közigazgatási szankció nyomán megfizetett összegeket is, amit a kár megtérülése körében figyelembe kell venni.