Az Áfa tv. 55. §-a szerint az Áfa fizetési kötelezettség a teljesítéshez kötődik, így a számla kiállításával beáll az adófizetési kötelezettség, a fizetendő adót a teljesítéskor meg kell állapítani.

Az Áfa tv. rendelkezése szerint a számlakiállító adófizetési kötelezettsége beáll abban az esetben is, ha teljesítés hiánya (fiktív számla) ellenére számlakibocsátás történik, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy

a) a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy

b) teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette,

és ezzel egyidejűleg a kibocsátott számla érvénytelenítéséről is haladéktalanul gondoskodik és haladéktalanul értesíti a számlán a termék beszerzőjeként, szolgáltatás igénybevevőjeként szereplő személyt, szervezetet.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amennyiben az adóhatóság az adóellenőrzés során azt állapítja meg, hogy a gazdasági esemény a felek között nem jött létre (KMK vélemény 1. pont), vagy létrejött ugyan a gazdasági esemény, de nem a számlakiállító teljesített (KMK vélemény 2. pont), akkor ugyan az adóhatóság a számlabefogadó adólevonási jogát elvitatja, de a számlakiállító jogosult a számla érvénytelenítésére, és az általa megfizetett Áfa visszaigénylésére.

A Kúria hivatkozott KMK véleményében kifejtettekről alábbi cikkeinkben írtunk részletesen: https://adoeljaras.hu/cikkek/2024-10-16-afa-visszaigenylesbol-adocsalas-iresz 

A rövid tényállás szerint, a felperes számlakiállító egy gazdasági társaság részére üzletszerzési jutalék jogcímén 78.200.000 Ft + 25%-os általános forgalmi adót tartalmazó számlát állított ki. Az adóhatóság a fenti gazdasági társaságnál lefolytatott vizsgálat során a fenti számla fiktivitását állapította meg. A gazdasági társaság vitatta az alperesi megállapítást, azonban keresetét az elsőfokú bíróság elutasította, majd a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság 2016. június 1-jén hozott Kfv.III.35.821/2015/6. számú ítéletével az elutasító döntést hatályában fenntartotta. Erre figyelemmel a felperes a számlát stornírozta, majd 2016. szeptember 30. napján önellenőrzési jegyzőkönyvet vett fel és a 78.200.000 Ft-tal csökkentette árbevételét és 19.550.000 Ft-tal a fizetendő áfa összegét.

Az adóhatóság álláspontja szerint Áfa tv. 55. § (2) bekezdése alapján az adófizetési kötelezettség a számla kibocsátásának tényén alapul és ez a teljesítés hiánya ellenére is terheli a számla kibocsátóját. A számlakibocsátónak adófizetési kötelezettsége keletkezik még akkor is, ha az alapeljárás jogerős határozatai alapján megállapítható, hogy nem történt teljesítés. Az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében írt kimentési okokat a számlakibocsátó esetében nem lehet alkalmazni, mert azok nem arra vonatkoznak, hogy a kibocsátással megvalósított, az adóhatóság által feltárt jogszabálysértő magatartást helyrehozzák.

Az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése esetében ugyanakkor az adóhatóságnak két feltételt kell vizsgálnia. Egyrészről, hogy a számlakiállító társaság gondoskodott-e a kibocsátott számla érvényesítéséről, ennek a ténynek a megtörténtét tárgyi esetben az adóhatóság nem vitatta. Másrészről bizonyította, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, így a második feltétel is fennáll.

A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy a teljesítés hiányában kiállított számlák joghatása alóli mentesüléshez szükséges eljárást a HÉA irányelv nem szabályozza, annak feltételeinek meghatározását a tagállamra bízza. Ennek a kötelezettségének eleget tett a jogalkotó az Áfa tv. 55. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek megalkotásával. Ez a jogszabályhely két feltételt állít. Az első szerint a számla kiállítójaként szereplő személyt bizonyítási kötelezettség terheli vagy abban a kérdésben, hogy a számlakibocsátás ellenére teljesítés nem történt, vagy abban, ha teljesítés történt ugyan, de azt más teljesítette. A bizonyításnak értelemszerűen a számla kiállítója és befogadója közötti kapcsolatra nézve kell megtörténnie.

A bizonyítás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a teljesítés hiányát az adóhatóság tárta fel a számlabefogadónál végzett vizsgálat során. A számlakibocsátó rendelkezésére állt az a bírósági döntés mely az Áfa tv. 55. § (2) bekezdés a) pontjában írt feltétel teljesülését igazolta (miszerint nem volt teljesítés), míg a második feltétel, vagyis az érvénytelenítő számla kibocsátásnak megtörténte nem volt vitatott. A jogszabályhelyben előírt „haladéktalanság” követelménye vonatkozásában alkotmányos jogelv, hogy a törvény által biztosított jogorvoslat igénybevétele nem írható a jogorvoslattal élő fél terhére. Nem lehet tehát haladéktalanságot kizáró körülményként értékelni azt, hogy a számlakiállító nem az adóhatósági eljárás lezárást követően gondoskodott a számla helyesbítéséről, hanem bevárta a számlabefogadó által kezdeményezett rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárás befejezését.

Összességében megállapítható, hogy fiktív számlát befogadni a jövőben sem éri meg, hiszen az adóhatóság az ellenőrött számlabefogadó esetében 200 %-os adóbírságot is kiszabhat a megállapított adóhiány után, illetve adott esetben a gazdasági esemény a költségvetési csalás tényállását is kimerítheti.

Ugyanakkor a Kúria döntése adott esetben egy fiktív számla befogadása miatti megállapítással zárult adóellenőrzést követően csökkentheti a helytállási kötelezettség mértékét, hiszen a számlakibocsátó a számla érvénytelenítésével jogosult lesz a számlakibocsátáshoz kapcsolódóan megfizetett Áfa visszaigénylésére.