A biztosítási intézkedés a kezdetektől ismert volt az adóeljárásokban, ennek elrendelésére a még nem jogerős, vagy nem végrehajtható határozatban realizált megállapítás biztosítása érdekében volt szükség, amennyiben az adózónak van végrehajtható vagyontárgya. 

Amennyiben tehát valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként végzéssel elrendeli a pénzkövetelés biztosítását, ha a fizetési kötelezettséget megállapító döntés még nem jogerős, vagy nem végrehajtható. Tehát ebben az esetben az adóhatóság már határozatot hozott, melyben az adózó terhére tett adókülönbözetet eredményező megállapítást.

A törvény előírása szerint, az adóhatóságnak elegendő a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetettségét pusztán valószínűsíteni, ami az adóhatóság gyakorlatában azt jelenti, hogy az adóhatóság a veszélyeztetés megállapítása során vizsgálja ugyan az adózó korábbi adózási fegyelmét, valamint az ellenőrzési eljárás során tanúsított magatartását, illetve az adózó vagyoni helyzetét, azonban az adózó gazdálkodási adatainak kisebb jelentősége van.

A veszélyeztetés megállapítása körében kiemelten értékelendő az adózó csalárd magatartása (pl. ha a fizetési kötelezettség megállapítása adóelkerüléssel vagy adóminimalizálással függ össze), továbbá a megállapított fizetési kötelezettség jelentős összege. Ebben az esetben az adózó  körében az adózó gazdálkodási adatainak, vagy korábbi eljárásokban mutatott jogkövető magatartásának, esetleg kiemelt, vagy minősített adózói státuszának kisebb jelentősége van, ugyanis nem az a kérdés, hogy a gazdasági teljesítménye alapján képes-e eleget tenni fizetési kötelezettségének, hanem az, hogy vélelmezhető-e, hogy a kötelezettség esedékessé válásakor nem fog adózási érdeket követő magatartást tanúsítani és a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont megkísérli a végrehajtás alól elvonni.

A jogszabály rendelkezése szerint a pénzkövetelés biztosítását elrendelő végzést a végrehajtó a helyszínen adja át az adósnak, egyúttal felhívja az adóst, hogy a biztosítandó összeget azonnal fizesse meg. Ha az adós ennek nem tett eleget, a végrehajtó az adós vagyontárgyait lefoglalja. Ha az adós, illetve képviselője nincs jelen, a végrehajtó a végzést a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt kézbesíti az adósnak, illetve képviselőjének.

A gyakorlatban az ellenőrzést megállapításait realizáló elsőfokú határozattal egyidejűleg a biztosítási intézkedésként pénzkövetes biztosítását elrendelő végzést, és az esetleges vagyontárgyak lefoglalásáról (biztosításáról) szóló értesítést kézbesíti az adóhatóság az adózó részére, így az elsőfokú határozat kézbesítésével a követelés biztosítása (foglalás, bankszámla zárlat stb.) is megtörténik, mellyel szemben a végrehajtásra halasztó hatállyal nem bíró kifogás terjeszthető elő.

A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtása során elvégzett cselekmény hatálya kiterjed a végrehajtási eljárásra is, tehát a döntés jogerőssé és végrehajthatóvá válását követően a korábban foganatosított foglalásokat nem kell megismételni. A biztosítási intézkedés ugyanis megszűnik a fizetési kötelezettséget megállapító, végrehajtható adóhatósági döntésben meghatározott teljesítési határidő lejártával, és ezt követően kielégítési végrehajtásról beszélhetünk. Ugyanis míg a biztosítási intézkedés alapvetően a vagyontárgyak zárlatát jelenti (kivétel a romlandó dolog, ami értékesíthető), a végrehajtási eljárás már a követelés behajtása érdekében folyik, melynek során sor kerül a lefoglalt vagyon értékesítésére is.

Az adóhatóság a biztosítási intézkedést megszünteti, ha az elrendelésének oka megszűnt, vagy az adózó a biztosítási intézkedés elrendelésének alapjául szolgáló összeget az adóhatóságnál letétbe helyezte.

Az ideiglenes biztosítási intézkedés jogintézménye az adóeljárások során a 2015. évtől került bevezetésre. Ennek lényege, hogy már egy esetleges ellenőrzés kezdetén, tehát akár a megbízólevél átadásával egyidejűleg elrendelhető, ha az adóhatóság a majdan, az ellenőrzés során megállapítandó fizetési kötelezettség veszélyeztetettségét valószínűsíti.

Ha tehát megalapozottan feltételezhető, hogy az érdemi döntésben elrendelhető kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, az adóhatóság az ügy érdemében való döntéshozatal előtt - ideiglenes biztosítási intézkedésként – az ideiglenes biztosítási intézkedést az erre okot adó körülmények felmerülésétől számított öt napon belül rendelheti el.

A megalapozottan feltehető szófordulatnak erősen büntetőjogi vetülete (megalapozott gyanú) van, ami nem véletlen, ugyanis ezen jogintézmény alkalmazására leggyakrabban a 200 %-os szankciós adóbírság kiszabásával fenyegetett (bevétel eltitkolás stb.) tényállások feltárása esetében került sor, ilyenkor gyakran az ellenőrzést büntetőeljárás is követte.

Ez esetben tehát nincs még határozat, de még jegyzőkönyv sem, hanem az adóhatóság előzetesen tár fel (pl. korábbi ellenőrzés, vagy kapcsolódó vizsgálat során) olyan körülményeket, amely alapján úgy gondolja, hogy az ellenőrzés befejeztével megállapítást fog tenni, és már az ellenőrzés megkezdésekor biztosítja a későbbiekben megállapítandó adóhiány és adóbírság (!) összegét is. Ez esetben a gyakorlatban pusztán egy revizori feljegyzés alapján kerülhetett sor az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló végzés meghozatalára. Kiemelendő azonban, hogy a Kúria korábbi ítéletében rámutatott azonban arra, hogy a jogszabályban előírt „az ok felmerülésétől számított 5 napon belül” szófordulat nem számítható az adóhatóság szubjektív belső feljegyzésétől. Azonban az adóhatóság megteheti, hogy a megbízólevél átadásával, vagy azt követő 5 napon rendeli el az ideiglenes biztosítási intézkedést. Ahogy fentebb is említettük, az elrendelést nagyban erősíthetik az adóhatóság kockázat elemzése során feltártak, kiemelendő a fiktív számlázáshoz kapcsolódó megállapítások, az ellenőrzés által adóminimalizáló bevallásnak titulált adózó gyakorlat stb.

Az ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelése esetén a biztosítási intézkedésre vonatkozó rendelkezéseket rendelte alkalmazni a jogszabály a foglalások foganatosítása és egyéb szabályok során.

Mivel az ideiglenes biztosítási intézkedés - ahogy fentebb kitértünk rá – korábban elrendelhető, az adóhatóság a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági döntésben köteles rendelkezni az elrendelt ideiglenes biztosítási intézkedés megszüntetéséről, és amennyiben annak feltételei fennállnak, rendelkezhet biztosítási intézkedés elrendeléséről. A biztosítási intézkedés elrendelése esetén az ideiglenes biztosítási intézkedés megszüntetése nem érinti az annak hatálya alatt foganatosított cselekményeket.

Akár ideiglenes, akár biztosítási intézkedés elrendelésére került sor, az adózó gyakorlatilag semmit nem tehetett a pénzkövetelés biztosítása érdekében foganatosított foglalások ellen. Ha a biztosított követésnek megfelelő jogerős és végrehajtható döntés született, a biztosítási intézkedés során foganatosított foglalások hatálya kihat a kielégítési végrehajtásra.

Amennyiben azonban az adóhatóság az ideiglenes, vagy a biztosítási intézkedés során tévedett, és a jogerős döntésben az adózónak adtak igazat, akkor megszűnnek az elrendelt foglalások, zárlatok is. Ami viszont ez esetben lényeges, és visszafordíthatatlan károkat okozhat az adózóknak, az az, hogy erre akár több hónap, vagy - különösen az ideiglenes biztosítási intézkedés esetében – év elteltével került sor, mely időtartam alatt az adózó teljes vagyona foglalás/zárlat alatt volt, nem tudta fizetni a beszállítóit, munkavállalóit stb., de akár bevallásai szerint keletkező adófizetési kötelezettségét sem, vagyis gazdálkodása teljesen ellehetetlenült.

A fentiekre igyekeznek megoldást nyújtani a 2018. évtől bevezetett alábbi változások.

Ha az állami adó- és vámhatóság az adóellenőrzés során az adózó fizetési számláját biztosítási intézkedés vagy ideiglenes biztosítási intézkedés keretében zárolja, akkor az intézkedésre vonatkozó rendelkezéseket az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.

Az állami adó- és vámhatóság az általa meghatározott sorrendben és összegben engedélyezheti a zárolt fizetési számláról történő kifizetések meghatározott személyek részére történő teljesítését, ha az adózó erre irányuló kérelmében jogszabály által előírt nyilvántartások, dokumentumok benyújtásával igazolja, hogy a zárolt vagyonán kívüli forrásból nem képes a kifizetéseit teljesíteni, vagy azzal a tevékenysége aránytalan korlátozást szenvedne.

A fentiek alapján az adóznak lehetősége van arra, hogy alátámasztott és dokumentumokkal igazolt kérelmében a zárolt bankszámla részbeni feloldását kérje, így engedélyezheti az adóhatóság meghatározott összegek (adók, munkabér) teljesítését, ha erre más forrás (pl. házipénztár) nem áll rendelkezésre.

A törvény közös szabályként előírja továbbá, hogy a biztosítási intézkedés foganatosítása sem veszélyeztetheti az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését. Mellékesen jegyezzük meg, hogy 2019. év előtt a törvény azt is előírta, hogy az intézkedés „nem járhat az adós gazdálkodási tevékenységének ellehetetlenítésével”, azonban ezen fordulat kikerült a normaszövegből.