Gyakran felmerülő kérdés ügyfeleink részéről, hogy amennyiben az adóhatóság egy jogkövetési vizsgálat, vagy adóellenőrzés során nyilatkozattételre kötelez minket, tulajdonképpen milyen jogok illetnek meg minket ennek során, mire vagyok köteles válaszolni, és az adóhatóság egyáltalán mit kérdezhet, illetve van-e lehetőség írásban válaszolni?
Az alábbi cikkünkben többek között a fenti kérdésekre igyekszünk válaszolni, és gyakorlati szemszögből is bemutatni az adóhatóság előtti nyilatkozattélhez kapcsolódó egyes jogintézményeket.
Alapvetően három minőségben kerülhet sor egy adóeljárásban a nyilatkoztatásunkra:
-
Nyilatkozattétel saját ügyben (Air. 59. §)
-
Nyilatkozattétel más ügyében (Air. 59. §)
-
Tanúvallomás (Air. 62. §)
Nyilatkozattétel saját ügyben
Saját ügyében akkor kerülhet sor az adózó nyilatkoztatására, ha a vizsgálatot velünk, vagy az általunk képviselt jogi személlyel szemben folytatja az adóhatóság.
A lehetőségek ennél a nyilatkozattípusnál a legszélesebbek a nyilatkozó számára, ugyanis az adózónak joga van ahhoz, hogy az eljárás során (bármikor) nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.
A nyilatkozatétel megtagadását nem kell külön megindokolni, erre a fent hivatkozott jogszabályhely biztosít lehetőséget. Az más kérdés, hogy ebben az esetben a folyamatban lévő vizsgálat során az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok, bizonyítékok alapján dönt, így az adózónak is érdeke, hogy a vizsgált gazdasági esemény kapcsán nyilatkozzon, vagy a javára szolgáló körülményeket, bizonyítékokat előadja.
Nyilatkozattétel más ügyében
Ebben az esetben egy másik adózó ellen folytat az adóhatóság vizsgálatot, és ennek során merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a vizsgált adózóval kapcsolatban álló, vagy kapcsolatban állt személy az adóhatóság számára szükséges információval rendelkezik. Tipikusan ily módon kerül nyilatkoztatásra pl. a korábbi ügyvezető, vagy a cég szerződéses partnere, szállítója, vevője stb.
Az adóhatóság az adózót, illetve az adózónak nem minősülő természetes személyt - a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók adókötelezettségének ellenőrzése érdekében, felhívásban nyilatkozattételre kötelezheti az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő adatról, tényről, körülményről.
A nyilatkozattétel csak akkor tagadható meg, ha az adózó vagy a természetes személy az eljárásban tanúként egyébként nem lenne meghallgatható, vagy a tanúvallomást megtagadhatná. A tanúvallomás megtagadásának okait a következő pontban taglaljuk.
Tanúvallomás
A tanúként idézett személy alapesetben köteles tanúvallomást tenni, a tanúvallomás csak az alábbi indokok alapján tagadható meg.
A tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha
a) az adózó Ptk. szerinti hozzátartozója (a továbbiakban: hozzátartozó),
b) vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná,
c) a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató (a továbbiakban: médiatartalom-szolgáltató), vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy - a jogviszonya megszűnése után is -, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, vagy
d) diplomáciai mentességben részesülő személy.
A c) pont a médiatartalom-szolgáltatóra, tipikusan az újságíróra vonatkozik, mely alapján nem kötelezhető, hogy a kontaktját (ahonnan az információt, fülest kapta) felfedje.
Külön rendelkezik arról a jogszabály, hogy tanúként nem hallgatható meg
a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás vagy
b) védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól.
A meghallgatás kezdetén az adóhatóságnak meg kell állapítania a tanú személyazonosságát. Az adóhatóság ilyenkor egyben felhívja a tanút, hogy nyilatkozzon arról, hogy az adózóval milyen viszonyban van, elfogult-e, egyúttal figyelmeztetnie kell a jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire.
Nagyon fontos kiemelni, hogy az adóhatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban tegyen tanúvallomást.
Fontos kiemelni, hogy amennyiben tanúmeghallgatásra kerül sor, ennek tényéről az adóhatóság köteles értesíteni az ellenőrzött adózót, tehát akinek az ellenőrzése során a meghallgatásra sor kerül, ennek során az adózó, vagy képviselője a tanúmeghallgatáson jelen lehet, és kérdést is intézhet a tanúhoz.
Szintén fontos kiemelni, hogy bármely minőségben is kerül sor a nyilatkozattételre, jogi képviselője jelen lehet, ami egyfajta garanciát jelent, hogy az eljárási jogai maradéktalanul érvényesüljenek. A jogi képviselő nem nyilatkozhat Ön helyett, de figyelmeztetheti a jogai érvényesítésére, illetve észrevételt tehet annak érdekében, hogy az adóhatóság is betartsa a játékszabályokat. Megállapítható, hogy az adóhatóság revizorai részéről objektívebb hozzáállásra számíthat a nyilatkozó, ha jogi képviselővel jár el.
Gyakori eset sajnos, hogy olyan kérdést intéz a revizor a nyilatkozóhoz, ami túlmutatat az adott vizsgálat terjedelmén, például a kérdés olyan időszakra vonatkozik, ami kívül esik a megbízólevél terjedelmén. Szintén gyakori eset, hogy az adott személyt nem a megfelelő eljárási minőségében kívánja az adóhatóság nyilatkoztatni, például tanúként kívánja meghallgatni, holott a vizsgált adózóval szerződéses kapcsolatban állt, így az Air. 60. §-a alapján kellene felhívni nyilatkozattételre.
Ennek különösen akkor van jelentősége, ha az adóhatóság nyilatkozattétel céljából küld ki személyes megjelenési kötelezettséggel járó idézést az Air. 60. §-ára hivatkozással, tekintettel arra, hogy az idézett személy az idézésnek köteles lesz eleget tenni, és adott esetben megjelenni az adóhatóság előtt, de őt az Air. 60. §-a alapján a revizor a nyilatkozattétel megtételére kizárólag felhívásban kötelezheti. A felhívás azonban egyértelműen a nyilatkozattétel írásbeli formáját jelenti, tehát a hivatkozott jogszabályhely alapján más ügyében csak felhívásban kötelezhetné az adózókat nyilatkozattételre az adóhatóság.
Fontos még megemlíteni az idézés jogintézményét, ugyanis az adóhatóság a legtöbb esetben ragaszkodik a személyes megjelenéshez és a személyes nyilatkozattételhez, tanúvallomáshoz.
Akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, az adóhatóság kötelezi, hogy a megjelölt helyen és időpontban jelenjen meg. Ha az idézett személy kora, egészségi állapota vagy más méltányolható ok miatt az adóhatóság előtt nem képes megjelenni, az idézett személyt a lakóhelyén vagy tartózkodási helyén kell meghallgatni.
Az idézést alapesetben úgy kell közölni, hogy arról az idézett a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal értesüljön.
Az idézésben meg kell jelölni, hogy az adóhatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
Ha az idézett személy a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki, vagy utólag megfelelően nem igazolja, vagy az idézésre meghallgatásra alkalmatlan állapotban jelenik meg eljárási bírsággal sújtható. Ha az idézett személy az idézésre nem jelent meg, és távolmaradását nem mentette ki, a rendőrség útján elővezettethető.
A NAV az adóellenőrzés megindításáról – főszabály szerint – előzetesen értesíti Önt, és tájékoztatja, hogy milyen dokumentumokat kér Öntől, illetve sok esetben már egy személyes megjelenési kötelezettséggel járó idézést is tartalmaz az ellenőrzési értesítő.
Összefoglalásképpen – különösen a gyakorlat során tapasztaltak alapján – kiemeljük, hogy kiemelten fontos, hogy adóellenőrzési ügyekre specializálódott ügyvéd előzetesen átnézze az adóhatóság által kért dokumentumokat, elkerülve ezzel, hogy terhelő bizonyítékot szolgáltasson maga ellen már az adóellenőrzés megindulásakor. Szintén fontos, ahogy a fentiekben is írtuk, hogy a saját ügyében megtagadhatja a nyilatkozattételt, így amennyiben a nyilatkozattételre kerülne is sor az adóellenőrzés során, előtte minden esetben érdemes adóügyekben jártas ügyvéddel konzultálnia.
Dr. Dóda Balázs ügyvéd, adótanácsadó