Rendeltetésellenes joggyakorlás és a fiktív számlázás kapcsolata

2024-09-09
Rendeltetésellenes joggyakorlás és fiktív számlázás

Az alábbi cikkünkben a rendeltetésellenes joggyakorlás és a befogadott fiktív számla kapcsolatát elemezzük, figyelemmel a vonatkozó EUB jogyakorlatra is.

 

Egy esetleges áfacsalási ügyben három féle megállapítással zárulhat az adóellenőrzés. Vagy arra hivatkozva tagadják meg az áfalevonást, hogy nem történt meg a számlával igazolt gazdasági esemény, vagy azért, mert, bár a gazdasági esemény megvalósult, de az nem a számlán szereplő felek között ment végbe, vagy pedig azért, mert az ügylet ugyan a számlán szereplő felek között megvalósult, de a vevő tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a számla befogadásával adókijátszásban vesz részt.

 

A gyakorlatban a vizsgálatok döntő része az első két ok valamelyikének megállapításával zárul. Tapasztalataink alapján ugyanakkor az adóhatóság az elmúlt időszakban egyre több megállapítást tesz a harmadik esetkör kapcsán.


De mit is jelent pontosan ez a harmadik eset?

 

Ilyenkor a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között megvalósult, de a számlakibocsátó csalárd magatartást valósított meg. Az adóigazgatási eljárásban ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, adócsalásról. Ez az az esetkör, amely a legnehezebben bizonyítható, és ezért a legnehezebben megállapítható az adóhatóság ellenőrzése során. Ennek az esetkörnek az alátámasztása igen nagy körültekintést igényel ugyanis, mivel itt a gazdasági esemény feltételei teljesültek, vagyis a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás megtörtént, ráadásul azt a számlakiállító teljesítette. Az ide sorolható esetekben az adóhatóság azt bizonyíthatja, hogy a számlakiállító, (vagy láncszerződés esetén a sorban valamely korábban szereplő) mégis valamilyen csalárd magatartást (látszólag jogszerűnek tűnő, de valójában rendeltetésellenes magatartást, színlelt ügyletet) valósított meg, ráadásul ezt a vevő tudta vagy tudnia kellett volna.

 

Mi kell pontosan bizonyítania az adóhatóságnak ebben az esetben?

 

Az Európai Bíróság (EUB) kidolgozta azt a háromlépcsős tesztet, amelynek esetében kimondható, hogy egy adott ügyben az áfa levonási jog gyakorlása nem rendeltetésszerű. Az EUB az alábbi kritériumok, alátámasztását kívánja meg:

  1. a gazdasági esemény formálisan megvalósult, de hiányzik a valós üzleti szándék,
  2. az ügylet elsődleges célja az adóelőny megszerzése,
  3. az adóelőny ellentétes a hozzáadott értékadó szabályozás céljával, rendelkezéseivel.

Kiemelendő, hogy mindhárom feltételnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy egy ügylet rendeltetésellenessége megállapítható legyen, ugyanis bármelyik feltétel hiánya esetén, az adólevonási jog nem tagadható meg erre hivatkozással.

Az elmúlt időszakban az EUB több ítéletében foglalkozott annak a megítélésével, hogy melyek azok a körülmények, amelyek arra utalnak, hogy nincs valós üzleti szándék a felek között, illetve, hogy mely adóelőny ellentétes a jogszabályi rendelkezésekkel.

Az alábbiakban ezeket a legfrissebb eseteket mutatjuk be, külön kiemelve a legérdekesebb megállapításokat, amelyek kapcsán rámutatunk arra, hogy melyek azok a tények, körülmények, amelyek alapján az adóhatóság nem tehet jogszerűen a fenti esetkörbe tartozó megállapítást. Bemutatjuk azt is, hogy az adókijátszásban való részvétel elkerülése érdekében milyen mélységű ellenőrzési kötelezettség kérhető számon egy társaságon.

 

A C-334/20. sz. Amper Metal Kft. ügyben hozott ítélet

 

Az Amper Metal Kft. nagy értékű reklámszerződést kötött egy marketingcéggel, amely vállalta, hogy a vállalkozás tevékenységét egy autóverseny futamaira szerződött partnere által nevezett versenyző versenyautójának oldalán megjelenő reklámfelirattal fogja népszerűsíteni.

Az adóhatóság arra a megállapításra jutott, hogy a reklámszolgáltatás ellenértéke nem a vállalkozás adóköteles bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódó költség volt, annak összege túlzott mértékben lett megállapítva, maga a szolgáltatás pedig nem nyújtott semmilyen hozzáadott értéket az Amper Metál Kft.-nek, és a szolgáltatás igénybevételének a célja valószínűsíthetően kizárólag a veszteséggenerálás volt.

 

Az EUB azonban megállapította, hogy az a körülmény, hogy valamely gazdasági ügyletet a rendes piaci árnál magasabb áron teljesítettek, nem meghatározó abból a szempontból, hogy kapcsolódhat-e hozzá adólevonási jog. Amennyiben a felek megállapodnak egy árban, és ezen felek függetlenek családi vagy gazdasági szempontból egymástól, akkor az ár a szolgáltatás nyújtójának fizetett ellenérték, és nem az adóhatóság által meghatározott referenciaérték, vagy más hasonló objektív érték. A Bíróság azt is rögzítette, hogy önmagában az a körülmény, hogy egy szolgáltatás igénybevételéhez nem kapcsolódik közvetlenül árbevétel növekedés, az nem zárja ki az üzleti költségként történő figyelembevételt.

 

A C‑537/22.  sz. Global Ink Trade Kft. ügyben hozott ítélet

 

A Global Ink Trade Kft. különböző irodai eszközöket szerzett be és a beszerzésre jutó áfát levonásba helyezte. Mivel azonban ez az üzlet partner az értékesítési számlákat nem vallotta be, utánuk az általános forgalmi adót nem fizette be, a NAV vizsgálatot indított, melynek során a partner ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy nem értékesítettek termékeket a Global Ink számára.

Az adóhatóság megállapította, hogy a számla nem hiteles, annak adótartalmát levonásba helyezni nem lehetséges, mivel a Global Ink nem járt el kellő gondossággal a partnere ellenőrzése során.

 

Az EUB az adózót terhelő és tőle észszerűen elvárható intézkedésekre vonatkozóan rögzítette, hogy az általános üzleti ellenőrzésen túlmutató fokozott körültekintés kizárólag akkor várható el az adózótól, ha az általa végzett beszerzés időpontjában szabálytalanságra vagy csalásra utaló jeleket észlel. Az adóhatóság az adóalanytól kizárólag olyan mélységű körültekintést kérhet számon, amelyre vonatkozóan a pontos kritériumokat az adózó által is hozzáférhető útmutatóban rögzítette. Ugyanakkor nem várhatja el tőle, hogy olyan összetett és alapos (például a számlakibocsátó személyazonosságára vonatkozó) ellenőrzéseket is elvégezzen, amilyenre az adóhatóságnak lehetősége van. A Bíróság tehát megállapította, hogy az adóhatóság nem háríthatja át az adóalanyra a szerződéses partnerre vonatkozó összetett és alapos ellenőrzések lefolytatását, valamint az adóhatóságnak kell bizonyítania objektív körülmények alapján, hogy az adózó adókijátszásban vett részt.

 

A C‑289/22. sz. A. T. S. 2003 Vagyonvédelmi és Szolgáltató Zrt. ügyben hozott döntés

 

Az A.T.S 2003 Zrt. vagyonvédelmi és takarítási szolgáltatásokat nyújtott saját alkalmazottakkal, alvállalkozók bevonásával és munkaerő-kölcsönző társaságoktól kölcsönzött munkaerő igénybevételével.

Az adóhatóság az A. T. S. 2003 Zrt. terhére áfahiányt állapított meg, tekintettel arra, hogy a számlázási láncolatban olyan munkaerő‑kölcsönző társaságok igénybevételét tárta fel, amelyek nem folytattak tényleges gazdasági tevékenységet, és nem feleltek meg a nemzeti jogszabályokban e tevékenység gyakorlására vonatkozóan előírt feltételeknek. Az adóhatóság megállapította, hogy az A. T. S. 2003 Zrt. nemcsak nem járt el kellő körültekintéssel, hanem azáltal, hogy munkaerő‑kölcsönzési szerződéseket kötött olyan társaságokkal, amelyek nem rendelkeztek a megállapodás szerinti szolgáltatások teljesítéséhez szükséges eszközökkel, vagy amelyek semmilyen tényleges gazdasági tevékenységet nem végeztek, hozzájárult egy mesterséges módon létrehozott szolgáltatási lánc létrehozásához.

 

A Bíróság rögzítette, hogy az A. T. S. 2003 élt a számára a nemzeti szabályozás által biztosított azon lehetőséggel, hogy nem foglalkoztat alkalmazottakat, és munkaerő‑kölcsönzőt, valamint alvállalkozókat vesz igénybe, másrészt pedig a levonási jog vonatkozásában mind az érdemi, mind pedig a formai követelmények teljesültek.

Az EUB szerint aggályos az adóhatóság azon gyakorlata, amely megkérdőjelezi az adóalanyok üzleti döntéseinek észszerűségét, miközben figyelmen kívül hagyja ezen adóalanyok szerződési szabadságát és a gazdasági élet sajátosságait. Álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a levonási jog érvényesítése rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ebből következően pedig adócsalásnak tekinthető‑e, ha azt az adóalany olyan konstrukció keretében gyakorolja, amely lehetővé teszi számára költségeinek csökkentését, beleértve az áfával kapcsolatos költségeket is. Az a körülmény, hogy az ezen szolgáltatásnyújtásokat eredményező ügyletlánc gazdasági szempontból észszerűtlennek tűnik, vagy észszerűen nem igazolt, önmagában nem tekinthető adócsalásnak.

 

Az EUB kimondta, hogy amennyiben az adóalany választhat kétféle ügylet között, nem köteles a magasabb összegű héa befizetésével járó ügyletet választani, hanem épp ellenkezőleg, joga van az üzleti tevékenység folytatásának legkevésbé adóztatott módját választani. Az adóalanyok ugyanis általában szabadon választhatják meg azt a szervezeti struktúrát és azokat a szerződéses feltételeket, amelyeket a legmegfelelőbbnek ítélnek gazdasági tevékenységük végzéséhez és adóterheik csökkentéséhez.

 

A fentieket összefoglalva tehát látható, hogy az adóhatóság jogszerűen nem alapíthatja a megállapítását olyan, általa gyanúsnak vélt körülményekre, feltételezésekre, amelyek nem kellően alátámasztottak, és nem kérdőjelezheti meg a társaságok üzleti döntéseinek észszerűséget. Az áfa levonási jog megtagadása csak abban az esetben lehetséges, ha bizonyított, hogy teljesen mesterséges, valós gazdasági tartalmat nélkülöző, kizárólag vagy legalábbis elsődlegesen olyan adóelőny megszerzését célzó megállapodás áll fenn, amely ellentétes az áfa szabályozás céljaival.



Dr. Dóda Balázs ügyvéd, adótanácsadó

Lépjen velünk kapcsolatba!
+36/30 617-69-03

Adja meg elérhetőségeit és felkeressük a lehető leghamarabb!



Név: *
E-mail: *
Telefonszám: *