Abban az esetben, ha a szokásos piaci ár meghatározása során az adott termék vagy szolgáltatás konkrét ára kerül módosításra, akkor - tekintettel arra, hogy a társaságok az év közbeni kapcsolt fél felé történő értékesítések során az Áfa tv. szerint számlákat állított ki - az ellenérték utólagos módosítása kapcsán is meg kell felelnie az Áfa tv. előírásainak. Ha a módosítás során az ellenértéket a felek növelik, akkor erről számlával egy tekintet alá eső (helyesbítő) bizonylatot kell kibocsátani, amely egyértelműen hivatkozik az előzményszámlá(k)ra. Ha a módosítás során utólagosan az ellenérték csökkentése történik, akkor a társaságok előtt választási lehetőség adódik, vagy az így adott engedményről számlával egy tekintet alá eső (helyesbítő) bizonylatot bocsátanak ki - amely szintén egyértelműen hivatkozik előzményszámlá(k)ra - vagy csoportos helyesbítő számlát állítanak ki, illetőleg alkalmazzák az Áfa tv. nem számlázott engedményekre vonatkozó szabályait.

Amennyiben az elszámolás eredményeképpen negatív különbözet adódik, azaz többet fizetett a vevő, akkor a negatív különbözetet alapul véve helyesbítő számlát kell kiállítani az értékesítőnek, szolgáltatásnyújtónak, amelyben utalni kell valamennyi korábbi időszak számlaszámaira. A gyakorlatban elfogadható lehet az is, hogy ha csak azon utolsó időszakok számlaszámait tüntetik fel hivatkozásként, amelyekre fedezetet nyújt a csökkenés.

Az így adódó különbözetet az Áfa tv. 153/B. §-a alapján abban az adóelszámolásban köteles figyelembe venni a számlakibocsátó, amikor a korrekciós számla a jogosult személyes rendelkezésére áll. Tekintettel arra, hogy adóalap-csökkenés esetén valamennyi korábbi időszak ellenértékekből adódó túlfizetést az utóbb hivatkozott törvényhely alapján a korrekciós számla vevő általi kézhezvételének bevallási időszakában kell figyelembe venni, az eltérő teljesítési időpontú alapszámlákat lehetőség van egyetlen csoportos korrekciós számlával helyesbíteni.

A csoportos helyesbítő számla tehát akkor használható, amikor több számlát egyetlen helyesbítéssel (számlával egy tekintet alá eső okirattal) kívánjuk helyesbíteni, és a helyesbítés hatását egy adómegállapítási időszakban lehetséges figyelembe venni, ellenérték csökkenése esetén ez a második feltétel pedig teljesül.

A nem számlázott engedmény alkalmazására pedig az áfatörvény 77. § (3) bekezdése ad lehetőséget, miszerint az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a szerződés módosulása vagy megszűnése nélkül a 71. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti árengedményt. Ez abban az esetben jó megoldás lehet, ha az utólagos adóalap-korrekció technikai nehézségekbe ütközik. Ebben az esetben számviteli bizonylat kibocsátásáról kell gondoskodni.

A számviteli bizonylattal történő év végi transzferár kiigazítás kapcsán már utaltunk arra, hogy ezen ügyletek áfa kezelése nem állapítható meg olyan egyértelműen, mint a fenti két esetben.

A tagállami gyakorlatokban tapasztalt jelentős eltérések okán a transzferár korrekciók lehetséges áfa következményeivel az Európai Bizottság is foglalkozott. Az ÁFA Szakértői Csoport 2018. április 18-én adta ki az iránymutatását azzal a céllal, hogy támpontokat nyújtson a tagállamok számára az egységes értelmezéshez.

Az Európai Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a transzferár kiigazítás áfa adónemben csak akkor igényel korrekciót, ha valamelyik fél nem rendelkezik teljes adólevonási joggal, és kellően közvetlen kapcsolat állapítható meg a transzferár kiigazításból eredő kifizetések és konkrét ügyletek között. Ha azonban nincs közvetlen kapcsolat, és a cél pusztán meghatározott nyereséghányad vagy haszonkulcs elérése, akkor az ügylet nem tartozik az áfa hatály alá. A transzferár kiigazítások tehát nem tekinthetők automatikusan árkorrekciónak az áfa szempontjából.

A C‑726/23. – S. C. Arcomet Towercranes SRL ügy tényállása szerint arra jutottak a felek az év végi elszámoláskor, hogy a szolgáltatás igénybe vevője a szokásos piaci ár alatt vette igénybe a szolgáltatást, ezért a szolgáltatás nyújtója transzferárkorrekció címén kiszámlázta a különbözetet, amit a másik fél szolgáltatásimportként kezelt az áfabevallásában és a nemzetközi fordított adózás szabályai szerint megállapította a fizetendő áfát, amit egyúttal levonásba is helyezett. Az EUB álláspontja szerint amennyiben a szolgáltatás nyújtója és igénybe vevője a szokásos piaci ár alkalmazásában állapodnak meg, az ehhez szükséges korrekció is része a szolgáltatás díjának, így arra is igaz lesz, hogy az a nyújtott szolgáltatás ellentételezése, így a számlázott árkorrekció a felek közötti díj része, tehát áfaköteles ellenérték.

A fenti Bírósági döntést követően már nem tartható az az álláspont, hogy ha a kapcsolt vállalkozások között teljesített ügylet ellenértékét a teljesítést követő időpontban kizárólag a „megfelelő jövedelmezőség” teljesítése érdekében módosítják, akkor az az áfa alapjára nincs kihatással. A korábbi álláspont szerint amennyiben a felek utóbb kizárólag jövedelemadózási okokból változtatják meg az ellenértéket, nem mondható, hogy a felek között az áfa alapja utóbb bekövetkezett körülmény folytán módosult, továbbá az sem állítható, hogy az eredetileg számlázott adóalap téves volt, tekintve, hogy azt a felek a teljesítés során, mint teljesítés ellenértékét elfogadták.

Az EUB ítélete alapján azonban az az álláspont lehet az irányadó, hogy a transzferár szempontú kiigazításokat nem lehet automatikusan áfa szempontból minősíteni. Az adózóknak minden esetben (tekintettel a választott transzferárazási módszere is) külön, azaz ügyletenként kell megvizsgálnia, hogy a transzferár korrekció az áfa hatálya alá tartozik-e, és a korrekcióként fizetendő összeg az áfa rendszerében valamely szolgáltatás vagy termékértékesítés ellenértékének minősül-e. 

Egy másik hasonló ügyben (C–603/24. számú (Stellantis Portugal), arra várnak választ az Európai Bíróságtól, hogy azok a cégcsoporton belüli szerződéses járműár kiigazítások – a felek által kötött szerződésben meghatározott minimális haszonkulcs elérése érdekében – amelyeket jóváíró vagy terhelő értesítések dokumentálnak, az áfa hatálya alá tartoznak-e.

Az ügyben 2026. január 15-én jelent meg a főtanácsnoki indítvány, amely ugyan nem köti az Európai Bíróságot, de előrevetítheti a későbbi döntést. A főtanácsnok álláspontja szerint a kiigazítások csupán a transzferárak összehangolását, a csoporton belüli nyereség felosztását és a vevő garancia- és javítási költségek fedezésére vonatkozó kötelezettségeket érintették, ezeket az elemeket a héa az eredeti tranzakciós ár kiigazításaként kezeli, nem pedig adóköteles szolgáltatásként.

A Főtanácsnok azt javasolja, hogy az Európai Bírósághoz benyújtott kérdést a következőképpen fogalmazzák át: A jövedelemadó céljából végzett csoporton belüli szolgáltatás ellenértékének kiigazítását a héa-jogszabályok alkalmazásában a héa-irányelv 90. cikke szerinti adóköteles összeg változásának kell tekinteni, vagy egy külön szolgáltatás adóköteles összegének, vagy pedig a héa-jogszabályok alkalmazásában irrelevánsnak kell tekinteni, mint két csoporton belüli vállalkozás közötti egyszerű nyereségkiigazítást?

A fenti kérdésekre a Főtanácsnok az alábbi válaszokat javasolja.

• Ha a nyereség kiigazítása külön szolgáltatásnyújtás ellenérték fejében történik, akkor ezek a külön szolgáltatásnyújtások a Héa irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében adóköteles ügyletnek minősülnek.

• Ha a nyereség kiigazítását egyoldalúan és utólagosan az adóhatóság végzi el kizárólag a nyereség két adóztató állam közötti megfelelő elosztása céljából, az nem releváns a héa kötelezettség szempontjából

• Ha a nyereség kiigazítását egy konkrét áruértékesítéshez kapcsolódó eladási ár alapján végzik, akkor ez a kiigazítás az EU héa-irányelv 90. cikke szerinti adóköteles összeg csökkentését vagy a 73. cikk szerinti adóköteles összeg további részét képezi. Mivel az értékesítés adóköteles összegének változása kizárólag az ellenértéket érinti, önmagában nem minősül ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak.

A Főtanácsnok álláspontja alapján a jövedelemadó céljából végzett kiigazítások tehát nem tartoznak az áfa hatálya alá, míg a valós tranzakciókhoz kapcsolódó és a felek között megállapodott kiigazításokat az eredeti ár kiigazításának kell tekinteni, és azok nem eredményezhetnek külön szolgáltatásnyújtást. Az ügyben remélhetőleg az Európai Bíróság döntése tisztázza majd az e körben fennálló jogbizonytalanságot.

Ha a társaságnak adóköteles és adómentes tevékenysége is van és emiatt a beszerzésekhez kapcsolódó áfa tartalmat arányosítja, akkor, ha a levonható adó számításánál figyelembe vett tételekben utóbb változás következik be, melynek eredményeképpen a levonható adóként figyelembe vett összeg 10.000Ft-ot elérő összeggel eltér az év utolsó bevallásában a végleges megosztás eredményeként szereplő adattól, akkor a társaság köteles a megosztást utólag kiigazítani és az annak megfelel összeggel a levont adóját korrigálni. Így a transzferárak utólagos korrekciója az arányosan levonható áfa összegére is kihatással lehet.