A vagyonosodási vizsgálat gyakorlatilag a személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó becslés. Amennyiben az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, akkor az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez azt jelenti, hogy megbecsüli az adóellenőr, hogy az ellenőrzött adózó életvitele, kiadása és vagyona mekkora összegű jövedelmet feltételezne. Ez esetben tehát az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre lett volna szüksége.

Ez a becsült jövedelem lesz a megállapítás alapja, és kerül megállapításra a személyi jövedelemadó és járulékhiány, valamint ezen adókülönbözetek után 200 %-os adóbírság.

Az adóhatóságnak tehát a becslés során az adóalapot kell valószínűsítenie az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe vennie és együttesen értékelnie.

A becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó ugyanakkor hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. A bizonyítási teher ugyanakkor az adózón lesz, tehát nem az adóhatóságnak kell bizonyítania a jövedelem hiányát, hanem az adózónak kell igazolnia a jövedelm forrását.

Fontos szabály, hogy amennyiben az adózó nyilatkozata szerint a vagyongyarapodás forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőzően (ez jelen esetben 5 év) szerezte meg, a vagyongyarapodás forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás jogerős bírósági vagy végleges hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, végleges hatósági, jogerős bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálhatnak.

A fenti szabály egy konkrét példával illusztrálva. Amennyiben egy most folyamatban lévő vagyonosodási vizsgálat során az adózó úgy nyilatkozik, hogy még 2019. évben egy családtagjától, barátjától stb. kapott 10.000.0000 Ft kölcsönt, akkor ennek alátámasztására például egy közjegyző által kiállított kölcsönszerződés mint közokirat megfelelő, de egy magánszemélyek közötti egyszerű, magánokiratnak minősülő kölcsönszerződés már nem. Amennyiben a nyújtott kölcsönt utalással kapta az adózó, akkor ennek igazolására a bankszámla kivonat már megfelelő lehet. Ugyanakkor az öt éves elévülési időn belül kapott kölcsön igazolására a magánokirati forma is elég lehet. Ezen szabályozásnak az az indoka, hogy a revízió az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak a fentebb sorolt okiratokra kiterjedően végezhet, azonban az elévülési időn belül lehetősége van kiterjedt és szélesebb körű vizsgálatot (pl. tanúmeghallgatás, más adózó ellenőrzése stb.) lefolytatni.

A legfontosabb korlátja azonban a vagyonosodási vizsgálatoknak, hogy kizárólag a Büntető Törvénykönyv XXXVI., XXXVIII., XXXIX., XL. és XLI. fejezetében meghatározott bűncselekmények nyomozó hatóság részéről fennálló gyanúja esetén indítható.

Ezen bűncselekmények az alábbiak:

• vagyon elleni bűncselekmények (pl. csalás, sikkasztás)
• pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekménye k (pl. pénzhamisítás)
• költségvetést károsító bűncselekmények (pl. költségvetési csalás)
• pénzmosás
• gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények (pl. csődbűncselekmény)

Tehát jelenleg vagyonosodási vizsgálat kizárólag abban az esetben indítható, ha a fentebb felsorolt bűncselekmények valamelyikének gyanúja miatt a nyomozó hatóság büntetőeljárást folytat. A büntetőeljárásnak konkrét gyanúsított ellen kell folyamatban lennie (tehát az ismeretlen tettes elleni eljárás nem elég), viszont nem szükséges, hogy a gyanúsított személye és vagyonosodási vizsgálat alá vont adózó személye megegyezzen. Ez praktikusan azt jelenti, hogy pl. a férj ellen a fenti bűncselekmények valamelyike miatt folyamatban lévő nyomozás okán a feleség ellen is folytatható vagyonosodási vizsgálat.

Fontos megemlíteni, hogy bármely magánszemély adózó tekintetében folytathat személyi jövedelemadó bevallás vizsgálatára irányuló adóellenőrzést az adóhatóság, ehhez nem kell a fenti bűncselekmények miatt nyomozásnak folyamatban lennie.

Alapesetben azonban a személyi jövedelemadó bevallás vizsgálatára irányuló adóellenőrzés során az adóhatóság a magánszemély adózó bevételeit (esetleges eltitkolt bevételeit), bevallásait, illetve hatósági nyilvántartásokat stb. vizsgálja. Ilyen lehet például a vizsgált időszaki bankszámlakivonat vizsgálata. Ez esetben a bevallásban nem szereplő tétel miatt, a konkrét eltitkolt bevétel kapcsán fog a revízió megállapítást tenni. Egyes adatszolgáltatások alapján is juthat az adóhatóság olyan információhoz, hogy valamely adózó a bevallásában nem szereplő jövedelemhez jutott. Az egyes adatszolgáltatások kapcsán bővebben az alábbi cikkünkben írtunk: https://adoeljaras.hu/cikkek/2026-03-13-digitalis-platformok-es-kriptoeszkoz-szolgaltatok-adatszolgaltatasi-kotelezettsegei-dac7-es-dac8-iranyelvek)

Ilyen esetben a konkrét tétel, mint eltitkolt bevétel lesz a megállapítás alapja. Azonban, ha az adózó vizsgált időszaki iratai, nyilvántartásai hiányosak, rendezetlenek, vagy az ellenőrzésre alkalmatlanok, az adóhatóság alkalmazhat becslést, ilyenkor a becslés alkalmazásáról a revízió tájékoztatja az adózót.

Ezen becslés azonban nem azonos a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásával, mely során, ahogy fentebb említettem azt vizsgálja a revízió, hogy az adózó életvitelére fordított kiadásokkal arányban van-e az adózó bevallott jövedeleme. Alapesetben a becslés során az adóhatóság a vizsgált időszak adóalapját állapítja meg valószínűsítéssel, de nem a konkrét időszak vagyongyarapodását vizsgálja. A vagyongyarapodás ugyanis, ahogy fentebb kiemeltem, kizárólag akkor vizsgálható, ha a meghatározott bűncselekmények gyanúja miatt büntetőeljárás van folyamatban.

Összességében tehát elmondható, hogy minden vagyonosodási vizsgálat során becslést alkalmaz az adóhatóság, de nem minden becslés kapcsolódik vagyonosodási vizsgálathoz.