A fenti jogszabályi rendelkezés alkalmazása, vagy az ügyészséggel egyezség keretében egy enyhébb büntetésre tett vádindítvány érdekében sok adózó dönt úgy, hogy a büntetőeljárás során még a vádemelés előtt az okozott vagyoni hátrányt megtéríti a vonatkozó letéti számlára.

Költségvetési csalás gyanúja esetében – általában igazságügyi könyvszakértő bevonásával – pontosan megállapítja a nyomozóhatóság, hogy a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány mely adónemeket érinti, illetve mekkora összegre tehető. Az okozott vagyoni hátrány megtérítésének lehetőségére a nyomozók felhívják a gyanúsított figyelmét.

A gyanúsított megfizeti tehát a NAV letéti számlájára az okozott vagyoni hátránynak megfelelő összeget, és bízik abban, hogy a büntetése kiszabása során a korlátlan enyhítés valóban korlátlan lesz. Ez esetben általában az ügyészségnek mindegy is, hogy a magánszemély gyanúsított, vagy az elkövetéssel érintett (pl. áfa csalás esetén) gazdasági társaság utalja be az összeget a letéti számlára, a kötelezettséget a magányszemély gyanúsított nevén tartják nyilván a bűnügyi letéti számlán.

Előfordul az az eset is, hogy a gyanúsított ugyan nem ismeri el bűnösségét, de ennek ellenére, felkészülve a legrosszabb esetre (bűnösséget megállapító ítélet) megfizeti a fentiek szerint a feltételezett vagyoni hátránynak megfelelő összeget.

De mi történik ezt követően, és mi lesz a letéti számlára befizetett összeg sorsa?

Abban az esetben, ha a büntető bíróság felmentő ítéletet hoz, a befizetett összeg visszautalásra kerül, feltéve, hogy a természetes személy korábbi gyanúsítottnak nincs köztartozása. Amennyiben alacsonyabb elkövetési értéket állapít meg a bíróság, mint amennyit a bűnügyi letéti számlára korábban megfizettek, akkor a többletként jelentkező különbözet visszatérítésére kerül sor.

A korábbi hiányos szabályozás miatt probléma akkor merülhetett fel, amennyiben az adóhatóság a büntetőeljárásra, illetve az annak során feltárt körülményekre tekintettel, vagy a büntetőeljárástól függetlenül adóellenőrzést indított. Amennyiben ugyanis az adóellenőrzés során ugyanazon tényállásra az adózó terhére adóhiányt (valamint adóbírságot és késedelmi pótlékot) állapított meg, akkor az adózónak fizetési kötelezettsége keletkezett, melynek meg nem fizetése esetén az adóhatóság végrehajtási szakterülete behajtja a megállapított adóhiányt és jogkövetkezményeket. A bűnügyi letéti számlára korábban befizetett összeg átvezetésére a vonatkozó adónemi adószámlára csak a büntetőbíróság bűnösséget megállapító döntését követően, a bíróság rendelkezése folytán kerülhetett sor.

A jogalkotó az Art 68. § és 68/A  §-aiban rendezte a korábbi visszás helyzetet:

Amennyiben az elkülönített letéti számlára az elkövető befizetést teljesített, az elkövető a befizetést követő 30 napon belül, külön felhívás nélkül írásban nyilatkozik arról, hogy mely büntetőeljárásra tekintettel teljesítette a befizetést, továbbá arról, hogy
a) az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással kapcsolatos befizetés esetén mely adózó, adónem, időszak és - ha az állami adó- és vámhatóság az adókötelezettség tekintetében határozatot hozott - az állami adó- és vámhatóság mely határozatában megállapított fizetési kötelezettségére,
b) nem az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással vagy költségvetésből származó pénzeszközzel kapcsolatos befizetés esetén mely személynek, mely szerv felé, milyen jogcímen fennálló tartozásra
tekintettel került sor a befizetésre.

Ha a nyilatkozatban megjelölt adózóval szemben az ott megjelölt adónem és időszak tekintetében adóellenőrzés van folyamatban, a fenti átvezetésre, vagy a kincstár által vezetett külön költségvetési számlára történő átutalásra csak az eljárás befejezését követően kerülhet sor.

Az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatással kapcsolatban elkövetett bűncselekményre tekintettel az elkövető által befizetett összeget az adóhatóság átvezeti azon adózó adószámlájára, amelynek a bűncselekmény következtében fizetési kötelezettsége keletkezett.

Ha átvezetésnek lenne helye, de az bármely okból nem lehetséges - különösen, ha az adózó megszűnt, vagy ha az adózóval szemben nem folytatott az állami adó- és vámhatóság a büntetőeljárással érintett adónemmel és időszakkal összefüggésben ellenőrzést, vagy ha nem tett terhére megállapítást, vagy az adózónak önkéntes teljesítés vagy eredményes végrehajtás következtében már nem vagy alacsonyabb összegben áll fenn fizetési kötelezettsége -, az elkülönített számlára befizetett összeget, vagy annak fennmaradó részét, át kell utalni a kincstár által vezetett külön költségvetési számlára. A kincstár számlájára átutalt összeg a központi költségvetés bevételét képezi. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha több elkövető tesz nyilatkozatot ugyanazon adózó ugyanazon adókötelezettségére, és a fizetési kötelezettség az adózó esetében a korábban teljesített és átvezetett megfizetésre tekintettel már nem áll fenn.

A gyakorlatban a megfizetés mellett, azzal egyidejűleg egy ún "BUNYIL" (ANYK nyomtatvány) nyomtatványon kell jelezni, hogy a letéti számlára a megfizetés megtörtént az elkövető részéről. A nyomtatvány második oldalán kell jelezni, hogy a befizetés melyik adózónak a bűncselkménnyel összefüggő adófizetési kötelezettségéhez kapcsolódik. 
 

Bizonyos esetekben lehetséges opció lehet még az érintett adónem önellenőrzéssel történő módosítása is. Önellenőrzésre ugyanis az adózónak bármikor lehetősége van, egyetlen korlátja, hogy amennyiben adóellenőrzés indul, az erről szóló értesítés átvételével beáll az önellenőrzési tilalom, vagyis az adóellenőrzéssel érintett adónem és időszak a továbbiakban nem önellenőrizhető. Jogkövetési vizsgálat indulása, vagy nyomozás folytatása esetén azonban önellenőrzési tilalomról nem beszélhetünk, így ezen eljárások során az adózó jogosult bevallásait felülvizsgálni és adott esetben önellenőrzéssel módosítani. A jogkövetési vizsgálat – adóellenőrzés - nyomozás kapcsolatáról bővebben korábbi cikkünkben olvashat (https://adoeljaras.hu/hu/cikkek/2021-01-06-megszunnek-az-adoellenorzesek-jogkovetesi-vizsgalat-utan-nyomozas)

Fontos azonban megjegyezni, hogy önellenőrzés esetén, amennyiben az önellenőrzött adókötelezettséget az adózó meg is fizeti, az egy esetleges későbbi büntetés kiszabása során is korlátlan enyhítő körülménynek minősül, függetlenül attól, hogy nem a bűnügyi letéti számlára került ezen összeg megfizetésre. Kiemelendő az is, hogy a nyomozók minden esetben a letéti számlára történő megfizetést preferálják, és ajánlják, holott az önellenőrzés és az adónemi megfizetés is megfelelő az enyhítő körülmény figyelembe vétele érdekében. Az önellenőrzéssel elkerülhető emellett az adóellenőrzés, bár nem kizárt, hogy indul, de amennyiben a megfelelő adónemre és összegre végeztük el a korrekciót, az adóhatóság adóhiányt eredményező megállapítást nem fog tudni tenni. Emellett ezáltal elkerülhetjük a jogkövetkezmények (adóbírság, késedelmi pótlék) kiszabását is. Az önellenőrzés minden esetben egy önkéntes döntés az adózó részéről saját elhatározásuk, illetve jól felfogott érdekük alapján.

Sokan kérdezik azonban ennek kapcsán, hogy egy önellenőrzés az nem egyenlő egy beismeréssel? Nézzük erre egy példát. Számla befogadó pozícióban lévő adózó partnerénél jogkövetési vizsgálatot kezd az adóhatóság, amely során megállapítja, hogy a gazdasági esemény nem történt meg, vagy nem a felek között ment végbe, így az adólevonási jog nem gyakorolható, a számla fiktív. A fiktív számlákhoz kapcsolódó joggyakorlatról korábbi cikkünkben írtunk részletesen (https://adoeljaras.hu/hu/cikkek/2020-04-01-fiktiv-szamla-a-kuria-joggyakorlataban)

Ebben az esetben a számla befogadó adóalany dönthet úgy, hogy az adóellenőrzés megindulása előtt az érintett számlákat kiveszi a könyveléséből, azokat önellenőrzéssel módosítja, vagyis az ezekhez kapcsolódó Áfa adólevonási jogot nem érvényesíti, illetve természetesen a számla költség részét is helyesbíti Tao bevallásában. Az önellenőrzés az adózó szuverén döntése, ebbe a hatóság nem szólhat bele. Önellenőrzésre mindemellett nem csak azon okból kerülhet sor, hogy a számla befogadó adózó tudatosan adókijátszásban vett részt, és ezt elismeri, hanem egyéb okból is. Például, hogy ugyan valóban, adóminimalizáló, kétes partnertől fogadott be számlát, az adókijátszásról ugyan nem tudott, azonban elmulasztotta az elvárható körültekintést partnere kiválasztása során, így az esetleges későbbi eljárások (adóellenőrzés, nyomozás), és az ezekkel járó kellemetlenségek elkerülése érdekében az érintett számlákat önellenőrzi.

Meg kell jegyezni, hogy önmagában egy önellenőrzés nem mentesít a büntetőjogi felelősségre vonás alól, amennyiben bűncselekmény történt, azonban a korábban írtak szerint egyrészt korlátlan enyhítésre okot adó körülmény lehet, ha egyben az érintett adó is megfizetésre kerül, másrészt, ha még nem indult büntetőeljárás, az önellenőrzés következtében kisebb az esély, hogy az ügyben nyomozás induljon.

Más a helyzet, ha az adózó biztos abban, hogy végig jogszerűen járt el, és igazát mind az adóhivatal nyomozó, mind adó szakterülete előtt induló eljárásokban is bizonyítani akarja. Ez esetben ugyanis, az önellenőrzés helyett érdemes a bűnügy letéti számlára megfizetni az esetleges gyanúsítással érintett összeget, ugyanis az az ártatlanságot kimondó ítéletet követően az adózó részére a korábban ismertetettek szerint visszajár.