Cikksorozatunk első részében a büntetőjogi vagyonelvonás keretében érvényesülő uniós és hazai jogszabályi keretrendszert térképeztük fel, a cikksorozat második részében a vagyonosodási vizsgálatok adójogi (és alkotmányossági) kérdéseit vizsgáljuk meg a politikai felsővezetők 20 évre visszamenőleges vagyonosodási vizsgálatára vonatkozó bejelentés kapcsán. Azt fogjuk körbejárni, hogy a tisztázatlan eredetű vagyongyarapodás megadóztatása és szankcionálása valóban megvalósítható-e - az elévülés és a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma mellett - két évtizedes távlatban.
Első lépésben vizsgáljuk meg az elévülés általános szabályait az adójogban. Főszabály szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást kellett volna tenni, illetve bevallás hiányában az adót meg kellett volna fizetni.
Bűncselekménynek minősülő adóelkerülés esetén indokolt, hogy az állam mindaddig érvényesítheti az adómegállapításhoz való jogát, amíg az elkövető büntetőjogi úton is felelősségre vonható. Fontos, hogy ezt a szabályt csak akkor alkalmazhatja az adóhatóság, ha az elkövetőt a büntetőbíróság felelősségre vonta, és a terhére rótt elkövetési érték, illetve a felsorolt egyéb elkövetési magatartások következtében a büntethetőségére nyitva álló idő több mint az adómegállapítás általános, ötéves elévülési ideje.
A bíróság által jogerősen megállapított
· csalás (Btk. 373. §), költségvetési csalás (Btk. 396. §),
· az 1978-as Btk. szerint a 2005. szeptember 1-jéig hatályban volt társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése,
· az 1978-as Btk. szerint a 2011. december 31-ig hatályban volt jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás,
· az 1978-as Btk. szerint a 2013. június 30-ig hatályban volt költségvetési csalás, csalás, vagy
· csődbűncselekmény (Btk. 404. §)
esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
E szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az elkövető azért nem büntethető, vagy büntetése korlátlanul enyhíthető, mert tartozását a vádirat benyújtásáig az adóhatóság által megjelölt számlára kiegyenlítette, és vele szemben az eljárást ez okból megszüntették, vagy az eljárást az elkövetővel szemben a Btk. 64. §-ában meghatározott megrovás alkalmazásával szüntették meg. Az adó megállapításához való jog elévülése a büntetőeljárás esetében a büntetőeljárás kezdő időpontjától annak jogerős befejezéséig nyugszik. Tehát a jelenleg hatályos jogszabály is ismer hosszabb elévülési időt – de csak büntetőeljáráshoz kötötten, nem általánosan.
Kifejezett jogi akadálya nincsen annak, hogy a jogalkotó úgy módosítsa a jogszabályt, hogy a jelenleginél hosszabb elévülési időt állapítson meg. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi általános 5 éves elévülés idő megemelése nem alkotmányellenes önmagában – feltéve, hogy az új szabályt csak a hatálybalépése után keletkező adókötelezettségekre alkalmazzák, tehát visszamenőleges hatállyal nem lehetséges egy ilyen rendelkezés elfogadása.
Az Alkotmánybíróság 1/2016. (I. 29.) AB határozat szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelménye magában foglalja a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, amelynek tartalma, hogy jogszabály a hatálybalépése előtti időre nem állapíthat meg kötelezettséget, nem tehet terhesebbé kötelezettséget, és nem korlátozhat jogot visszamenőleg.
A már megkezdődött elévülési határidő az adózó szerzett joga – a határidő letelte után az adózó jogszerűen számíthat arra, hogy az adókötelezettségét már nem lehet megállapítani. Ezt az Alkotmánybíróság a 2/2022. (II. 10.) AB határozatban az Art. konkrét rendelkezéseivel kapcsolatban is érvényesítette, miszerint az elévülési idő visszamenőleges meghosszabbítása anyagi jogi hátrányt okoz, ezért alkotmányellenes.
A fenti AB döntés 41. pontja szerint: Ezek alapján rögzíteni szükséges, hogy az adó megállapításához való jog elévülése annyiban anyagi jogi természetű szabály, amennyiben az idő múlására tekintettel gátat szab az adóalanyt terhelő fizetési kötelezettség, illetve az adóalanyt megillető jogosultság megállapíthatóságának. Ez az elévülés tehát azért minősül anyagi jogi jellegűnek, mert az alanyi jogok és kötelezettségek érvényesíthetőségét szünteti meg, vagyis időkorlátok közé szorítja azok adójogi létszakaszát. Az adó megállapításához való jog elévülése ennek megfelelően anyagi jogi joghatást vált ki az adójogban, aminek legszembetűnőbb következménye az, hogy az elévült anyagi adófizetési kötelezettséget az adóalany nem köteles teljesíteni, és az állam közhatalmi eszközökkel azt nem kérheti számon rajta. Ezek alapján megállapítható, hogy az adó megállapításához való jog elévülése tulajdonképpen az idő múlásának anyagi adójogi jogkövetkezménye. Az Art. olyan anyagi jogi természetű rendelkezései azonban nem alkalmazhatók az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése értelmében, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy visszamenőlegesen hátrányt okozzanak az adózóknak.
Megjegyzendő, hogy a visszamenőleges hatály tilalma a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdése alapján is levezethető, amely kifejezetten tiltja, hogy jogszabály a hatálybalépése előtti időre kötelezettséget állapítson meg vagy tegyen terhesebbé.
A fentiek alapján tehát összefoglalva elmondható, hogy a bíróság által jogerősen megállapított bűncselekmény esetén az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül, így ebben az esetben az adómegállapításhoz való jog elévülése is jóval hosszabb lehet az 5 évnél. Általánosan szabályként, hosszabb adójogi elévülési időt tartalmazó jogszabályi rendelkezést viszont csak a hatálybalépése után keletkező adó kötelezettségekre vonatkozhat. Elméletileg nem kizárható az Alaptörvény olyan irányú módosítása, hogy a visszaható hatályú jogalkotás tilalma alól kivételt teremtenek (pl. közpénzzel kapcsolatos korrupció esetén), bár ez a nemzetközi jogi fórumokon (például Emberi Jogok Európai Bírósága előtt) támadható lenne.
Az elévülés témakörét érintően érdemes megvizsgálni még a már említett Európai Parlament és a Tanács 2024/1260 Irányelvet a vagyonvisszaszerzésről és az elkobzásról. Az irányelv 15. cikke szerint az elkobzást lehetővé kell tenni azon esetekben is, amikor az adott bűncselekményekre vonatkozóan a nemzeti jogban előírt elévülési idő kevesebb mint 15 év, és az a büntetőeljárás megindítását követően lejárt. Ilyen esetekben csak akkor lehet lehetővé tenni az elkobzást, ha ilyen körülmények hiányában a büntetőeljárás jogerős, bűnösséget megállapító ítélet meghozatalához vezethetett volna, mégpedig legalább az olyan bűncselekmények esetében, amelyek valószínűleg – közvetlenül vagy közvetve – jelentős gazdasági hasznot eredményeznek, és amelyek esetében a bíróság meggyőződött arról, hogy az elkobzandó elkövetési eszközök, bűncselekményből származó jövedelem vagy vagyon az adott bűncselekményből származik, vagy – közvetlenül vagy közvetve – ahhoz kapcsolódik.
A jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv 75. §-a tartalmaz erre vonatkozó szabály, ugyanis kimondja, hogy a vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető törvényben meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt nem büntethető. Mivel az elévülés büntethetőséget megszüntető ok, a vagyonelkobzás elviekben akkor is elrendelhető, ha bekövetkezett az elévülés.
A Büntető Törvénykönyv tehát általánosságban engedi a vagyonelkobzást büntethetőséget megszüntető okok esetén, a gyakorlatban, ha egy büntetőeljárást az elévülés miatt megszüntetnek, ritkán kerül sor a vagyon külön elkobzására, ha a büntetőjogi felelősséget még nem sikerült tisztázni. Az Irányelv 15. cikkének implementálása a Büntetőeljárási törvénybe egyértelműen lehetővé tenné, hogy az elévült bűncselekményeknél is elrendeljenek vagyonelkobzást.
A politikai felsővezetők 20 évre visszamenőleges vagyonosodási vizsgálatára tett ígéretek a jelenlegi adójogi környezetben beleütköznek az elévülés és a visszamenőleges hatályú jogalkotás alkotmányos tilalmába. Ahogy azt az EU 2024/1260-as Irányelve is mutatja, a jövő útja a büntető elévüléstől függetlenített vagyonelvonás lehet, ám ehhez a tényleges bűncselekményi eredet valószínűsítése elengedhetetlen.
Dr. Dóda Balázs ügyvéd, adótanácsadó
