Bizonyos bűncselekmények, így az adóhivatal nyomozó szervének hatáskörébe tartozó bűncselekmény (pl. költségvetési csalás) elkövetése esetén, a Btk. által biztosított korlátlan enyhítés érdekében lehetősége van a gyanúsítottnak a NAV letéti számlájára megfizetni a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrányt.

A Büntető Törvénykönyv alapján korlátlanul enyhíthető ugyanis annak a büntetése, aki a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádemelés előtt megtéríti, kivéve, ha a bűncselekményt bűnszövetségben, bűnszervezetben, vagy különös visszaesőként követik el, ez esetben a jogszabály a korlátlan enyhítést kizárja. Természetesen az okozott vagyoni hátrány önkéntes megtérítése ez utóbbi esetekben is figyelembe vehető, azonban csak az általános szabályok szerinti enyhítő körülményként.

A jogszabályváltozások okán frissített cikkünkben gyakorlati szemmel mutatjuk be a fenti témát.

Az utóbbi időszak tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy az adóhatóság sokkal nagyobb számban indít úgynevezett jogkövetési vizsgálatokat, mialatt az adóellenőrzések száma folyamatosan csökken. Tehát a vizsgálatok döntő többsége jogkövetési vizsgálat, hagyományos adóellenőrzés gyakorlatilag már csak abban az esetben indul, ha a jogsértés ténye az adóhatóság számára rendelkezésre álló, vagy beszerezett adatokból egyértelműen megállapítható, így az adóhatóság a megindított adóellenőrzések döntő többségét eredményesen – megállapítással – zárja le.

De mi a különbség a jogkövetési vizsgálat és az adóellenőrzés között? Mikor követi a jogkövetési vizsgálatot adóellenőrzés és mikor büntetőeljárás (nyomozás)?

A gyakorlatban egyre többször előfordul, hogy egy ártalmatlannak tűnő jogkövetési vizsgálatot követően az adóellenőrök jelzése alapján költségvetési csalás gyanúja miatt indul nyomozás, vagy sok esetben a jogkövetési vizsgálatot eleve kifejezetten annak érdekében rendeli el a NAV, hogy a még ismeretlen tettes ellen folyamatban lévő nyomozáshoz bizonyítékokat szerezzen be anélkül, hogy a gyanúsítás tényét közölnie kelljen a célkeresztben lévő későbbi terheltekkel. Jellemző azért még a klasszikus példa is, hogy a nyomozás megindítását egy-egy átfogó adóellenőrzés során tett adóhatósági megállapítás, és az annak során feltárt bizonyítékok indukálják.

Jelen cikkünkben ezért megpróbálunk áttekintést adni a Kúria fiktív számlázással, illetve az adóügyleteket érintő rendeltetésellenes joggyakorlás kapcsán kialakított joggyakorlatáról, mely e helyütt természetesen nem lehet teljes.

Alábbi cikkünkben az adóhatóság előtti eljárások (ellenőrzés, végrehajtás stb.) során az adózók, vagy képviselőik által gyakorolható iratbetekintés jogát, annak tartalmát és terjedelmét tekintjük át. Röviden ismertetésre kerül, hogy milyen iratok tekintetében korlátozható, vagy tagadható meg az iratbetekintés az adóhatóság által, illetve választ adunk az olyan gyakran feltett kérdésekre, hogy készíthető-e digitális fényképfelvétel az adóhatósági iratokról?

Milyen esetekben és feltételek mellett kérelmezhető az adótartozás elengedése, vagy mérséklése. Milyen futamidőre kérelmezhető részletfizetés? Mit jelent pontosan az adótartozás esetében a fizetési halasztás? Milyen adatokat kell megadni és mit kell igazolni egy fizetési könnyítési kérelem elbírálásához az adóhatóság részére?

Az alábbiakban a fenti kérdésekre is választ adva, röviden bemutatásra kerülnek méltányossági eljárás alapvető szabályai.

Adóellenőrzések - mind a jogkövetési vizsgálatok, mind az utólagos adóellenőrzések - során az adóhatóság egy-egy ügylet vizsgálata során, tényállás tisztázási kötelezettsége keretében beszerzi az ügyletre vonatkozó okiratokat, valamint meghallgatja azon személyeket, akik az ügyletről információval rendelkezhetnek. Ezen utóbbi tekintetében azonban nagyon nem mindegy, hogy írásban, vagy személyesen, tanúként, vagy adott esetben ügyfélként kérnek-e valakitől nyilatkozatot, hiszen más-más jogok és kötelezettségek illetik meg a meghallgatni szándékozott személyeket.

Az adóhatósággal történő együttműködés, az ügylet nyilatkozatokkal is történő alátámasztása a vizsgálattal érintett adózó érdeke is, de ez nem jelenti, jelentheti azt, hogy az adóhatóság figyelmét ne lehetne felhívni udvariasan arra, hogy más minőségben hallgathat csak meg valakit, az adóhatóság gyakorlata ugyanis egyáltalán nem konzekvens ezen a téren. Általánosságban kijelenthető, hogy az adóhatóság kérdéseit célszerűbb írásban megválaszolni, hiszen ez esetben több idő áll rendelkezésre a válaszok pontos, teljes körű megfogalmazására, ezért lehetőség szerint erre kell törekedni.

Számos esetben előfordul, hogy a vállalkozás bankszámláját nem csak az ügyvezető kezeli, hanem céges munkatársak, adott esetben meghatalmazottak is (eseti vagy állandó banki meghatalmazással). A céges bankszámláról felvett pénzt az adóhatóság a magánszemély jövedelmeként állapíthatja meg adott esetben, ami kellemetlen meglepetésként éri az adózókat.

Adóellenőrzések során talán az egyik legvitatottabb adóhatósági megállapítás volt mindig is a számlakibocsátó adózók fizetendő adója tekintetében az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (2) bekezdésére hivatkozással tett megállapítás.

A gyakorlatban többször előfordul, hogy egy lejárt követelés adósa nem tudja pénzügyileg rendezni tartozását, helyette a tulajdonában álló ingó/ingatlan hitelezőre történő átruházásával kívánja kötelezettségét teljesíteni.